Szentgyörgy [Svätý Jur]

Város a Bazini járásban, a Kisalföld ÉNy-i peremén, a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 3261, ebből 2211 (67,8%) szlovák, 857 (26,3%) német, 100 (3,1%) magyar; [2011] – 5141, ebből 4952 (96,3%) szlovák, 32 (0,6%) magyar, 14 (0,3%) német nemzetiségű. A: [2011] – 4945 (96,2%) szlovák, 31 (0,6%) magyar, 10 (0,2%) német. V: [2011] – 3358 r. k., 279 ev., 31 gör. kat., 5 ref. – A tatárjárást követően német hospesekkel benépesített ~ 1647-től szabad királyi, majd 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt; ekkor elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. 1945–46-ban itt működött a Csehszl.-ból kitelepítendő németek és magyarok egyik legnagyobb internálótábora. – Részben még ma is áll a 17. sz. közepén épült városfala és városi erődítményrendszere. R. k. (Szt. György-) plébániatemploma a 13. sz. végén épült gótikus stílusban, 1585–89 között reneszánsz stílusban alakították át, belső falán 15. sz.-i freskók láthatók, a templom mellett 17. sz.-i fa harangtorony áll. A piaristák 1651–54 között emelt templomát és kolostorát 1686 után barokkosították, ev. temploma 1783-ban, zsinagógája 1790-ben, a reneszánsz Illésházy-kastély 1609-ben, a reneszánsz régi Városháza a 16. sz.-ban épült. A város mellett, a Kis-Kárpátok lejtőin láthatók a Szentgyörgyi grófok által a 13. sz. második felében épített, s 1663-ban a török hadak által lerombolt Fehérkő várának romjai. A ~től DK-re elterülő Súr-láp, Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű (567 ha) mocsaras-lápos égerfás, 1952 óta természetvédelmi terület. A város legjelentősebb iparága jelenleg is a több évszázados múltra visszatekintő borászati ipar. – 1944-ben közigazgatásilag ~höz csatolták Szentgyörgyújtelepet (Neštich).