hivatalos megnevezés: Jelšava, magyar megnevezés: Jolsva (település), kód: [525791], járás: Nagyrőce [608], kerület: Besztercebányai kerület [6]

Város a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Murány-patak völgyében, Nagyrőcétől DK-re. L: [1921] – 2822, ebből 1872 (66,3%) szlovák, 501 (17,7%) magyar, 223 (7,9%) zsidó, 125 (4,4%) német, 75 (2,7%) roma; [2011] – 3229, ebből 2195 (68,0%) szlovák, 477 (14,8%) roma, 42 (1,3%) magyar, 2 (0,1%) német nemzetiségű A: [2011] – 2210 (68,4%) szlovák, 422 (13,1%) roma, 63 (2,0%) magyar, 1 (0,03%) német. V: [2011] – 896 r. k., 329 ev.,40 gör. kat., 19 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított bányaváros volt, hegyeiben aranyat, ezüstöt, réz- és vasércet bányásztak. 1330 körül városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott; 1922-ben elvesztett városi címét 1966-ban nyerte vissza. A főterén álló copf-klasszicista Koháry-kastély 1796–1801 között épült a pálosok egykori kolostora helyén, ev. temploma 1789–1834 között emelt copf-klasszicista, r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1838–49 között emelt klasszicista építmény. A városháza 1781-ben rokokó, a Vigadó 1845-ben klasszicista stílusban épült, a város fölötti hegyekben két középkori vár romjai láthatóak. ~ 19. sz. derekán megnyílt kénes vizű fürdője az 1920-as években, Cházár András által 1901-ben alapított siketnéma intézete 1944-ben szűnt meg. A 19. sz. végén feltárt magnezitbányáinak köszönhetően a 20. sz.-ban a szlovákiai magnezitipar egyik központja volt, gazdasági fejlődése azonban az 1990-es években megtorpant. A városban még ma is készítik kézműiparának a 18. sz. óta legjellegzetesebb termékét, a híres ~i kolompot.

Települési adatok 1880 és 2011 között

A népesség számának változása

A magyar és szlovák népesség számának és arányának változása

Közigazgatási változás

Népszámlálások