hivatalos megnevezés: Prešov, magyar megnevezés: Eperjes (település), kód: [524140], járás: Eperjes [707], kerület: Eperjesi kerület [7]

Város, járási és kerületi székhely a Kassai-medence É-i részén, a Tarca folyó völgyében, Kassától É-ra. L: [1921] – 17 577, ebből 12 126 (69,0%) szlovák, 1948 (11,1%) magyar, 1893 (10,8%) zsidó, 817 (4,6%) német, 328 (1,9%) ruszin, 59 (0,3%) roma; [2011] – 91 782, ebből 74 469 (81,1%) szlovák, 1562 (1,7%) roma; 2093 (2,3%) ruszin és ukrán, 128 (0,1%) magyar, 41 (0,04%) német, 16 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 73 908 (80,5%) szlovák, 2198 (2,4%) ruszin és ukrán, 1479 (1,6%) roma, 505 (0,5%) cseh, 225 (0,2%) magyar, 39 (0,04%) német, 6 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 50 799 r. k., 7477 gör. kat., 3717 ev., 1387 gör. kel., 225 testvéregyházbeli, 180 jehovista, 138 ref. – Német hospesek letelepítésével a 12. sz.-ban alapított kereskedőváros, a Lengyelország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A 18. sz.-ban megfogyatkozott német és magyar polgársága nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovák lakosságba. A 18. sz.-tól jelentős számú zsidó közösség is lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba deportáltak. A 20. sz. második felére a sz. elején még számottevő magyar lakosságát is elveszítette. 1374-től szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi rangját 1954-ben kapta vissza. A 18. sz. végétől 1922-ig Sáros vármegye, 1940–45 között a Sáros-zempléni zsupa, 1949–60 között és 1996 óta az ~i kerület székhelye. – A „Tarca-parti Athénnak” is nevezett ~ a történelmi Mo. egyik leghíresebb iskolavárosa volt: 1667-ben alapított ev. Kollégiuma a 20. sz. elején jogakadémiát, ev. teológiai akadémiát és főgimnáziumot foglalt magában. Csehszl. megalakulása után, 1919-ben a jogakadémia Miskolcra, a teológia előbb Budapestre, majd Sopronba költözött, a gimnáziumban 1926-ig folyhatott magyar nyelvű oktatás. 1919. jún. 16-án a városba bevonuló magyar Vörös Hadsereg támogatásával ~en kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot. A két vh. között Új Világ (1920–40) és Sáros (1926–28) címmel jelentek meg magyar nyelvű lapjai. – A város történelmi városmagja védett műemlékegyüttes. Legjelentősebb műemlékei az orsó alakú főtere közepén álló 1330-ban épült gótikus r. k. (Szt. Miklós-) plébániatemplom, az 1642-ben emelt késő reneszánsz ev. templom, az 1666-ban épült egykori ev. kollégium (melynek sarkán található emlékmű Caraffa generális 1687. évi vérengzése áladozatainak állít emléket), az 1754-ben emelt barokk stílusú gör. kat. püspöki székesegyház, a ferencesek 17. sz.-ban épült reneszánsz stílusú temploma és rendháza. A Rákóczi-ház, amely jelenleg a Sárosi Múzeumnak ad otthont, a 16. sz. végén reneszánsz, a régi Vármegyeháza 1783-ban barokk, a várostól DNy-ra lévő Kálvária-dombon álló r. k. (Szt. Kereszt-) templom 1721–59 között barokk stílusban épült. Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes 1845. évi költői versenyének az ~től D-re fekvő Vílec-dombon található emlékoszlopát 1883-ban emelték. – A város közúti és vasúti csomópont, K-Szl. egyik kulturális és gazdasági központja. Színházát, a Jonáš Záborský Színházat 1944-ben, egyetemét, az eperjesi Šafárik Egyetemet 1996-ban alapították. Gör. kat. és gör. kel. püspöki székhely, a szlovákiai ruszin (ukrán) kisebbség egyik szellemi központjagör. kat. és gör. kel teológiával és ukrán-ruszin nyelvű színházzal (Alexander Duchnovič Színház, alapítva 1946-ban). Gazdaságát főként a gép-, elektrotechnikai, élelmiszer-, fa- és nyomdaipar képviseli. – Az 1970-es években ~hez csatoltak számos környező települést. – Ir. Gömöry János: Eperjes és az evangélikus kollégium története (1994); Szlovenszkói városképek (2002).

Települési adatok 1880 és 2011 között

A népesség számának változása

A magyar és szlovák népesség számának és arányának változása

Közigazgatási változás

Népszámlálások