Varannó [Vranov nad Topľou]

Város és járási székhely az Alföld É-i nyúlványában, a Tapoly folyó völgyében, Nagymihálytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2282, ebből 1011 (44,3%) szlovák, 649 (28,4%) zsidó, 400 (17,5%) magyar, 33 (1,4%) ruszin; [2011] – 23 250, ebből 19 045 (81,9%) szlovák, 963 (4,1%) roma, 188 (0,8%) ruszin és ukrán, 24 (0,1%) magyar, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 19 597 (84,3%) szlovák, 273 (1,2%) roma, 230 (1,0%) ruszin és ukrán, 37 (0,2%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 12 436 r. k., 4265 gör. kat., 1525 ev., 134 gör. kel., 103 jehovista, 60 ref., 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1964-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1968-tól járási székhely. A 18. sz.-tól lakosságának közel egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. – A 15. sz. végén gótikus stílusban emelt r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1735-ben barokkosították, a pálosok középkori alapokon álló barokk kolostora 1763-ban, szecessziós stílusú ref. temploma a 20. sz. elején, neogótikus zsinagógája 1923-ban, neogótikus ev. temploma 1930–35 között, gör. kat. temploma a 20. sz. végén épült. A Forgách-, majd Hadik-Barkóczy család klasszicista kastélyát a 18. sz. második felében emelték egy középkori várkastély alapjain. Iparágai közül a vegy-, a ruha-, az építőanyag- és az energetikai ipar jelentős. – 1944-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Varannómező (Vranovské Dlhé), 1970-ben Csemernye (Čemerné) községet, 1970–96 között hozzá tartozott Hencfalva (Hencovce).