Szepesváralja [Spišské Podhradie]

Város a Lőcsei-járásban, a Lőcsei-hegység D-i lejtőin, a Hernád-medence ÉK-i részén, Lőcsétől K–DK-re. L: [1921] – 2993, ebből 1952 (65,2%) szlovák, 444 (14,8%) német, 342 (11,4%) zsidó, 180 (6,0%) magyar; [2011] – 4078, ebből 3410 (83,6%) szlovák, 170 (4,2%) roma, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3223 (79,0%) szlovák, 339 (8,3%) roma, 2 (0,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011] – 3133 r. k., 116 gör. kat., 26 ev. – Német (szász) hospesek alapították a 13. sz.-ban. A szepesi szász városok egyike volt. Az 1876-tól rendezett tanácsú város 1922-ben elvesztett városi rangját 1990-ben kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. A főterén álló gótikus eredetű r. k. (Szűz Mária-) templomát a 13. sz.-ban emelték, mai klasszicista külsejét az 1824–29 közötti átépítés során kapta. Az irgalmasok temploma és kolostora 1643–58 között, empire stílusú ev. temploma 1799–1808 között, neoklasszicista zsinagógája 1905-ben, a reneszánsz Városháza 1546-ban épült. Temetőjében található az 1849. febr. 5-i branyiszkói csata emlékműve. A város fölötti gránittetőn láthatók Szepes vármegye egykori székhelyének, Szepes várának romjai. Az 1983 óta látogatható romot, amely Szl. legnagyobb, 3 ha kiterjedésű várromja, az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. A város határában mésztufát bányásznak, a Drevenik nevű mésztufahegy 1959 óta 73,6 ha-on természetvédelmi terület. – 1948-ban ~hoz csatolták Szepeshelyet, 1991-ben Kattony (Katúň) községet.