hivatalos megnevezés: Banská Štiavnica, magyar megnevezés: Selmecbánya (település), kód: [516643], járás: Selmecbánya [602], kerület: Besztercebányai kerület [6]

    Város és járási székhely a Selmeci-hegységben, a Selmec-patak mentén, Zólyomtól DNy-ra. L: [1921] – 13 264, ebből 11 956 (90,1%) szlovák, 660 (5,0%) magyar, 299 (2,2%) német, 239 (1,8%) zsidó; [2011] – 10 409, ebből 9006 (86,5%) szlovák, 35 (0,3%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 9000 (86,5%) szlovák, 50 (0,5%) magyar, 4 (0,04%) német, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 5728 r. k., 702 ev., 45 gör. kat., 13 ref., 7 izr. – Német telepesek által a 12. sz.-ban alapított bányaváros volt. Arany- és ezüstbányáinak köszönhetően a középkorban egyike volt Mo. legmódosabb városainak, ezüstlelőhelyei Európában a leggazdagabbak közé tartoztak. A 19. sz.-ra bányái kimerültek, német lakossága pedig nagyrészt beolvadt a betelepülő szlovákságba. 1572-től szabad királyi város, 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt, ekkor elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1923–60 között, majd 1996 óta járási székhely. – Műemléki védettségű belvárosát és bányatörténeti jelentőségű emlékeit az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. Legjelentősebb műemlékei: a román kori bazilikából 1546–69 között a török elleni erősséggé átalakított Óvár, az 1564–71 között épült reneszánsz Leányvár (Újvár), a 13. sz.-ban román stílusban épült Nagyboldogasszony- (ún. német) templom, a 13. sz.-i korai gótikus Szt. Erzsébet-kápolna, az 1488–91 között épült késő gótikus Szt. Katalin- (ún. szlovák) templom, az 1512-ben késő gótikus stílusban emelt Havas Boldogasszony-templom, az 1794–96-ban emelt copf stílusú ev. templom és a 19. sz. második felében emelt neoklasszicista zsinagóga. Múzeumát, a Szlovák Bányamúzeumot 1927-ben alapították. 1735-ben ~án nyílt meg Európa első felsőfokú bányászati tanintézete, amelyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek, majd 1846-ban összevontak az 1808-ban alapított erdészeti akadémiával. Az így létrejött Bányászati és Erdészeti Akadémiát Csehszl. megalakulása után Sopronba menekítették. Iparát az ércbányászat mellett a dohány-, fafeldolgozó, textil- és élelmiszeripar képviseli. – Bányásztelepülései közül Hodrusbányát (Banská Hodruša) 1952-ben, Bélabányát (Banská Belá) 1954-ben, Kisbányát (Banky) 1960-ban önálló községgé szervezték; 1971-ben hozzácsatolták Szitnyatőt (Sitnianska).

Települési adatok 1880 és 2011 között

A népesség számának változása

A magyar és szlovák népesség számának és arányának változása

Közigazgatási változás

Népszámlálások