Nagymegyer [Veľký Meder]

Város a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 4012, ebből 3870 (96,5%) magyar, 41 (1,0%) szlovák; [2011] – 8859, ebből 6696 (75,6%) magyar, 1238 (14,0%) szlovák, 45 (0,5%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 7070 (79,8%) magyar, 816 (9,2%) szlovák, 111 (1,3%) roma. V: [2011] – 4481 r. k., 1623 ref., 126 ev., 36 gör. kat., 2 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1949–60 között járási székhely volt. Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1899–1900-ban, klasszicista ref. temploma 1785-ben, a késő klasszicista Kálnoky-kúria a 19. sz. második felében épült; tájháza 1980-ban nyílt meg. 1992-ben Bartók Bélának, 1995-ben Hunyadi Mátyásnak, 2000-ben Szt. István királynak emeltek szobrot a városban. Határában többek között egy germán települést, avarkori temetőt és 9–10. sz.-i sírokat tártak fel. Az 1950-es években Socialistická dedina – Szocialista Falu címmel jelent meg kétnyelvű járási hetilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett; 1957-ben alapított, majd 1982-ben megszűnt magyar tanítási nyelvű gimnáziuma 1991-ben nyílt meg újra; 1978-ban alapított Közgazdasági Szakközépiskolája 1990-ben Kereskedelmi Akadémiává alakult át. A város az Alsó-Csallóköz agráripari központja, jelentős malom-, húsfeldolgozó, sütő- és tejiparral, valamint elektronikai iparral, 1973-ban megnyílt termálfürdővel. – 1976-ban közigazgatásilag ~hez csatolták Izsapot. – Ir. Tánczos Tibor: Legendák és tények Nagymegyer városának történetéből. A nagymegyeri Mátyás-legendák (1997); Varga László: Amikor elindult a vonat (2007).