Kisszeben [Sabinov]

Város és járási székhely a Csergő-hegység DNy-i lábánál, a Tarca folyó völgyében, Eperjestől ÉNy-ra. L: [1921] – 3749, ebből 2749 (73,3%) szlovák, 365 (9,7%) zsidó, 260 (6,9%) magyar, 187 (5,0%) német, 52 (1,4%) ruszin; [2011] – 12 710, ebből 10 249 (80,6%) szlovák, 1162 (9,1%) roma, 147 (1,2%) ruszin és ukrán, 5 (0,04%) magyar, 2 (0,02%) német, 2 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 10 432 (82,1%) szlovák, 946 (7,4%) roma, 130 (1,0%) ruszin és ukrán, 6 (0,05%) magyar, 1 (0,01%) német. V: [2011] – 7542 r. k., 1205 gör. kat., 486 ev., 285 apostoli egyházbeli, 231 gör. kel., 128 jehovista, 3 ref., 1 izr. – Német telepesek által a 13. sz.-ban alapított neves kereskedőváros volt, 1405-től szabad királyi városi, 1876-tól rendezett tanácsú városi címmel. 1922-ben elveszített városi rangját 1962-ben, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. A város főterén gótikus és reneszánsz alapokon nyugvó polgárházak állnak, az óvárost a 15. sz.-i városfal maradványai veszik körül. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma a 14. sz. elején épült gótikus stílusban; 1460 után késő gótikus, 1518–23 között reneszánsz stílusban építették át; mellette 1657-ből származó reneszánsz harangtorony. 1375-ben emelt késő gótikus r. k. (Szűz Mária-) templomát 1739-ben barokkosították, az ún. német ev. templom 1796–1802 között klasszicista, az ún. szlovák ev. templom 1820-ban klasszicista, a gör. kat. (Szt. György-) templom 1902–04 között neoklasszicista stílusban épült, a gör. kel. templomot az 1990-es években emelték. Az egykori ev. líceum 18. sz. második felében piarista rendházzá átalakított épülete 1954 óta a Városi Múzeumnak ad helyet. Legjelentősebb ipari létesítménye a második vh. után alapított konzervgyár. Svablyuvka (Švabľovka) nevű fürdőjének kénes, szénsavas vizét reuma és bőrbetegségek gyógyítására használják. 1986-ban ~hez csatolták Orkutát (Orkucany).