hivatalos megnevezés: Gabčíkovo, magyar megnevezés: Bős (település), kód: [501573], járás: Dunaszerdahely [201], kerület: Nagyszombati kerület [2]

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Csiliz-patak mentén, a Dunától É-ra, Dunaszerdahelytől D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2803, ebből 2694 (96,1%) magyar, 38 (1,4%) szlovák; [2011] – 5361, ebből 4711 (87,9%) magyar, 580 (10,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 4883 (91,1%) magyar, 420 (7,8%) szlovák. V: [2011] – 4810 r. k., 170 ref., 24 ev., 14 gör. kat. – A második vh. utáni belső telepítések során ~re hegyentúli szlovák családok települtek. Az eredetileg késő reneszánsz Amade-kastély a 17. sz. végén épült egy középkori vízivár helyén, a 18. sz. közepén barokk-klasszicista stílusban alakították át. R. k. (Antióchiai Szt. Margit-) templomát a 14. sz. közepén gótikus stílusban építették, a 18. sz. második felében barokkosították; historizáló stílusú zsinagógáját a 19. sz. végén emelték. Tájháza 1985-ben létesült. Határában avarkori sírokat tártak fel. Bősi Hírmondó c. önkormányzati lapja 1996 óta jelenik meg. Az 1990-es évek elejére ~nél épült meg a dunai vízlépcsőrendszer üzemvízcsatornájának erőműve. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Amade László Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos (szerk.): Fejezetek Bős történetéből (1984); Végh Ferenc (összeállította): Beys-Bős. A község oklevelekkel alátámasztott kilencszáz éves küzdelmes fejlődésének története (1998).

Települési adatok 1880 és 2011 között

A népesség számának változása

A magyar és szlovák népesség számának és arányának változása

Közigazgatási változás

Népszámlálások